Azt hiszed, időhiányod van? Lehet, hogy valójában energiahiányban szenvedsz.
„Nincs időm.” „Nincs energiám.”
Ez a kettő leggyakrabban elhangzó mondat a mentorbeszélgetéseimen.
Nincs időm magamra. Nincs időm sportolni, olvasni, tanulni. Magamra végképp nincs időm.
Sokáig én is azt hittem, hogy ezek a nők valóban időhiányban szenvednek. Aztán rájöttem valamire. Ugyanazt a huszonnégy órát mindannyian megkapjuk.
De akkor hogyan lehetséges, hogy egyesek szinte mindenre képesek időt szakítani, mások pedig estére úgy érzik magukat, mintha kifacsarták volna őket?
Elkezdtem figyelni az eltérő működéseket.
Képzelj el két nőt, akik ugyanannyi órát dolgoznak. Amikor azonban véget ér a munkaidejük, egészen másképp folytatódik az életük. Az egyik még pörög, a másik szinte meghal.
Nem szó szerint, persze. Csak beleroskad a kanapé puha párnái közé, kezébe veszi a távirányítót, és céltalanul kattintgat. Még ahhoz sincs energiája, hogy eldöntse, mit szeretne nézni.
Ugyanaz a huszonnégy óra. Mégis két teljesen különböző élet.
Valóban időhiányod van?
A minap belebotlottam egy Egri Andrással készült interjúba. Már ha létezik egyáltalán olyan, hogy véletlenül belebotlunk valamibe. Én inkább úgy gondolom, hogy néha éppen akkor kapjuk meg a választ, amikor a kérdés már megszületett bennünk.
Egri András azt mondta, nem időhiányunk van, hanem energiahiányunk.
Nocsak! Ebben van valami.
Azonnal magával ragadott a felismerés. Úgy éreztem, találtam valamit, ami segít megérteni azoknak a nőknek a helyzetét, akik újra és újra ugyanettől szenvednek.
Mellékesen megjegyzem, hogy éppen a hajnali futás közben hallgattam a beszélgetést. Két lélegzetvétel között egyszer csak azt gondoltam, ez az! Itt a válasz arra a kérdésre, amely régóta foglalkoztat.
Rengeteg nő, anya és feleség elmegy időmenedzsmentet tanulni. Elsajátítja a módszereket, majd a tanultak szerint tökéletesen megtervezi a naptárát. Csakhogy a terveket már nincs ereje megvalósítani.
Mit ér a legtökéletesebb időbeosztás, ha nincs hozzá energiád?
A futásból hazaérve azonban már egy újabb kérdés járt a fejemben. Lehetséges, hogy az energiahiány is csupán tünet? Ha igen, akkor minek a tünete?
Ezt a gondolatot kezdtem el követni. Akkor még nem tudtam, hová visz.
Nem az órák száma változik, hanem az állapotod
Térjünk vissza az elejére, és derítsük ki, mi az igazság.
Képzeld el, hogy reggel hét óra van. Kipihenten ébredsz, megiszod a kávédat vagy a zöld teádat, majd a munkahelyedre érve örömmel köszöntöd a többieket. Leülsz, és fél óra alatt elkészíted a feladatodat.
Most képzeld el ugyanezt este kilenckor.
Ugyanaz a feladat. Elvileg ugyanannyi idő alatt elvégezhető, mégis sokkal nehezebbnek érzed.
A napszakon kívül változott bármi? Igen, megváltozott az állapotod.
Egri András gondolkodásában számomra az volt az egyik legerősebb felismerés, hogy életünk minőségét nem pusztán a rendelkezésünkre álló órák száma határozza meg. Legalább ennyire fontos, milyen állapotban töltjük el ezeket az órákat.
Én talán egy másik szót használnék, milyen rezgésszinten éljük meg őket.
Miért van energiád arra, amit igazán szeretsz?
Biztos vagyok benne, hogy voltál már szerelmes.
Egész nap dolgoztál, mégis maradt energiád az esti találkozásra és az órákon át tartó beszélgetésre. Másnap pedig szinte táncolva mentél munkába.
Nem lett több időd. Több lett az energiád.
Ha a szerelem helyére az álommunkádat teszed, ugyanez történhet. Aki olyan munkát végez, amelyet valóban szeret – vagy inkább imád –, gyakran többet dolgozik, mégsem érzi magát teljesen kiürülve. Úgy fejezi be a napot, hogy elfáradt ugyan, közben mégis feltöltődött és elégedett.
A fizikai fáradtság ilyenkor akár jóleső is lehet. A pihenés pedig valóban pihenéssé válik. Nem azért zuhansz az ágyba, hogy valahogyan összeszedd a holnapi nap túléléséhez szükséges energiát. Azzal az érzéssel pihensz meg, hogy aznap valami számodra fontosat tettél.
Mi az energia?
Amikor energiáról beszélünk, rögtön a fizikai erőnlétre gondolunk. Pedig az energia ennél sokkal összetettebb.
Nyolc óra alvás után is ébredhetsz kimerülten. Máskor hat óra alvás után tettre készen ugrasz ki az ágyból, és azt mondod, új nap kezdődik, alig várom, hogy folytassam, amit tegnap abbahagytam.
Nemcsak a testednek van energiája. Létezik érzelmi, mentális, kapcsolati és alkotó energia is.
És van egy még mélyebb energiaforrás, annak az érzése, hogy amit csinálsz, annak értelme van.
Viktor Frankl osztrák pszichiáter, a logoterápia megalkotója koncentrációs táborokat túlélt orvosként arra a következtetésre jutott, hogy az ember nem elsősorban örömre vagy hatalomra vágyik, hanem arra, hogy értelmet találjon az életében. A Man’s Search for Meaning (magyarul: Mégis mondj igent az életre!) című könyvében azt írja, hogy aki tudja, miért él, szinte bármilyen nehézséget képes elviselni.
Ez számomra ugyanazt jelenti, amit az energia mélyebb forrásáról gondolok. Nemcsak a testünknek, hanem a lelkünknek is szüksége van arra, hogy értelmet lásson abban, amit nap mint nap tesz.
Testi energia
A tested folyamatosan jelez.
Az alvás, a mozgás, a táplálkozás, a stressz mind hatással van rá.
Sokan azonban itt követik el az első hibát.
Azt hiszik, ha fizikailag rendbe teszik magukat, minden problémájuk megoldódik. Pedig ez csak az egyik réteg.
Mentális energia
Figyeld meg, mennyire fáraszt egy olyan nap, amikor folyamatosan döntéseket kell hoznod. Nem fizikailag, hanem fejben.
A mentális túlterhelés sokszor sokkal jobban kimerít, mint egy hosszú séta vagy kertészkedés.
Érzelmi energia
Hogyan érzed magad egy konfliktus után? Egyetlen beszélgetés képes egész napra lemeríteni.
És ugyanez fordítva is igaz.
Egy őszinte ölelés, egy mély beszélgetés, vagy szívből jövő spontán nevetés feltölt.
Kapcsolati energia
Vannak emberek, akik mellett önmagad lehetsz.
És vannak olyanok, akik mellett állandóan szerepet játszol.
Nem véletlen, hogy ugyanaz az ember az egyik társaságban kivirul, a másikban pedig teljesen bezárkózik.
Alkotó energia
Volt már olyan élményed, hogy annyira belemerültél valamibe, hogy észre sem vetted az idő múlását?
Ez az alkotás energiája. Ilyen lelkiállapotba nem erőlködsz, hanem áramlasz.
Az értelem energiája
Talán ez a legfontosabb.
Tudod, hogy miért csinálod azt, amit csinálsz. Válaszod van a reggeli kérdésre. Ma miért kelek fel?
Az ember hihetetlen terheket képes elviselni, ha látja az értelmüket.
Miért nem oldja meg mindig a pihenés az energiahiányt?
A tested folyamatosan jelez. Amikor kimerülsz, az agyadból szinte azonnal érkezik az üzenet, pihenned kell.
Ez sokszor igaz. De nem minden esetben oldja meg a problémát.
Ha olyan életet élsz, vagy olyan munkát végzel, amely nap mint nap kiszívja belőled az energiát, akkor a nyaralás legfeljebb ideiglenes megoldást hoz.
Elutazol két hétre. Az első napokban végre fellélegzel, de a második héten már attól rettegsz, hogy mindjárt vége. Nemsokára vissza kell menned, aztán újabb egy évet kell várnod a következő szabadságra.
Ettől a pillanattól kezdve a nyaralás már nem pihenés. A közelgő visszatérés árnyéka rátelepszik azokra a napokra is, amelyeket még szabadon tölthetnél.
Ismerős? Korábban részeletesen írtam a fáradtság és kiégés különbségéről.
Az energiahiány egy lezárult életszakasz jele is lehet
Én ebből ismertem fel, hogy az életem egyik szakasza lezárult. Pontosabban, azon a területen befejeztem egy életfeladatot.
Négy évembe telt, mire összeszedtem a bátorságot ahhoz, hogy ne folytassam tovább azt, amit huszonhat éven keresztül örömmel végeztem, és ami valóban a szenvedélyem volt.
Sokáig nem tudtam elhinni, hogy az egykori szenvedély egyszer teherré is válhat.
Pedig velem pontosan ez történt.
Biztos bevételem volt és egy önjáró vállalkozásom. Nyelviskola, nyelvtanárokkal. Kívülről nézve minden rendben volt. Én mégis egyre nehezebben viseltem.
Alig vártam a nyarat. Aztán elérkezett július, és én már azt mondogattam, mindjárt vége a nyárnak, és kezdődik elölről a mókuskerék.
A testem is üzent. A lábamban, talpamon, bokámban voltak olyan éles fájdalmak, hogy nem tudtam járni. Itt kapcsolódik össze az energia kérdése az életfeladattal.
Szerintem az életünkben szintlépések vannak. Nem véletlenül vagy ott, ahol éppen vagy. Az adott életszakasznak megvan a maga szerepe, feladata és tanulnivalója. Amikor azonban mindazt begyűjtötted, amit azon a szinten megtanulhattál, tovább kell lépned.
Az energiahiány nem ok, hanem következmény
Egri András gondolatát továbbvíve arra jutottam, hogy az energiahiány nem feltétlenül a probléma oka. Lehet, hogy a következménye.
Ezért nem csupán azt érdemes kérdezned, hogyan tölthetnéd fel magad. A mélyebb kérdés így hangzik:
Miért merülök ki újra és újra?
A munkád veszi el az energiádat? A kapcsolatodban fáradsz el? A mindennapi feladatok oltják ki belőled a lelkesedést? Vagy túl régóta próbálsz olyan feladatokat végezni, amely már nem illik hozzád?
Az elmúlt két évben száznál is több negyven feletti nő sorsát ismertem meg. Egészen különböző élethelyzetekből érkeztek, mégis volt bennük valami meglepően közös.
Sokan dolgoztak közgazdasági területen, bankban, könyvelésben, önkormányzatnál vagy más hivatalban. Évtizedeken át beletették a munkájukba minden energiájukat és gondoskodásukat. Teljesítettek, alkalmazkodtak, helytálltak.
Talán a megfelelési kényszer volt az egyik legerősebb hajtóerejük. Közben lassan elveszítették a kapcsolatot önmagukkal.
Ezért gondolom, hogy az ő feltöltődésük kérdése nem oldható meg pusztán több pihenéssel. Amikor az energiád hiánya abból fakad, hogy eltávolodtál önmagadtól, mélyebbre kell ásnod.
Az energia ugyanis szorosan összefügg az önazonossággal. Akkor kezd visszatérni, amikor azt teszed, amire belülről hívást érzel, használod a képességeidet, a munkád összhangban áll az értékeiddel, és már nem kell folyton szerepet játszanod. Kati példáját tudom alátámasztásul bemutatni.
És igen, mindez változhat. Gondolj arra, ahogyan velem is megtörtént. Ami egy életszakaszban még valódi szenvedély volt, egy másikban már nem adott elégedettséget.
Az enneagram és az energia
Az enneagrammal dolgozva ezt nap mint nap látom.
Nem ugyanaz meríti le a különböző karaktereket.
Az Egyes karaktert a tökéletesség hajszolása.
A Kettes karaktert az, hogy mindig másokat helyez önmaga elé.
A Hármast a bizonyítási kényszer.
A Négyest az érzelmi hullámzás.
Az Ötöst a túlzott visszahúzódás.
A Hatost az állandó készenlét és aggodalom.
A Hetest a folyamatos menekülés az unalom elől.
A Nyolcast az örök kontroll.
A Kilencest pedig az, hogy saját igényeit mindig háttérbe szorítja.
Éppen ezért nem mindenkinek jó ugyanaz a megoldás.
Nem lehet mindenkinek ugyanazt a motivációs könyvet ajánlani, sablon időbeosztást, időmenedzsmentet.
Mert nem ugyanott folyik el az energiájuk.
A kiégés nem csupán a túlmunkáról szól
Szerintem a kiégés nem pusztán a túl sok munkáról szól. A túlterhelés kétségtelenül fontos tényező, de a saját tapasztalatom és a negyven feletti nők mentorálása során szerzett tapasztalataim alapján van még valami a háttérben, az önazonosság hiánya.
Amikor hosszú időn keresztül olyan életet élsz, amely nem tükrözi azt, aki valójában vagy, lassan elfolyik a belső erőd.
Először csak azt veszed észre, hogy nehéz a hétfő. Később a szorongás már vasárnap délután megjelenik. Fokozatosan eltűnik az életedből a kíváncsiság, a kreativitás és az öröm.
Amikor pedig valaki megkérdezi tőled, mi töltene fel, és te csak annyit tudsz válaszolni, hogy fogalmad sincs, az már vészjelzés. Elveszítetted a belső képeidet. Az is érdekes kérdés, hogy miért veszítjük el azt a belső képet arról, kik is vagyunk valójában.
Ne menj el a falig. Mi a fal? Komolyabb betegségek. Pánik, autoimmun betegségek, rák.
Lehet, hogy nemcsak az energiádat veszítetted el. Önmagaddal is megszakadt a kapcsolatod.
Christina Maslach, a kiégéskutatás egyik legismertebb szakértője szerint a burnout három fő jellemzője az érzelmi kimerülés, a cinizmus vagy eltávolodás, valamint annak érzése, hogy munkánknak egyre kevesebb értelme van.
Ezek a kutatási eredmények nagyon közel állnak ahhoz, amit a mentorprogramban látok. Én azonban hozzátennék még egy negyedik tényezőt is, az önazonosság hiányát. Azt tapasztalom, hogy amikor valaki hosszú éveken át nem a saját útját járja, lassan elveszíti a kapcsolatot önmagával, és ez felgyorsíthatja a kiégés folyamatát.
Margit története jól mutatja, hogyan vezethet el az önazonosság hiánya a változtatásig.
Hogyan szerezheted vissza az energiádat?
Ez nem sprint, hanem maraton.
A technikák ideig-óráig működhetnek, de önmagukban nem oldják meg azt, ami mélyebben húzódik. Egy dologban azonban nagyon hiszek, a megfigyelés erejében.
Kezdd azzal, hogy felteszed magadnak a kérdést:
Melyik tevékenység után nem érzem magam kimerültnek?
Figyeld meg, mikor érzed azt, hogy megérkeztél önmagadhoz. Mi az, amikor megszűnik számodra az idő? Melyik tevékenység után vagy fáradt, mégis elégedett? És mi az, aminek már a gondolata is elszívja az erődet?
A legfontosabb felismerés talán az, hogy nem feltétlenül attól lesz több energiád és életerőd, hogy még pontosabban osztod be az idődet.
A valódi változás akkor kezdődhet el, amikor egyre kevesebb időt töltesz egy olyan munkakörben, amely már nem a tiéd, és rátalálsz a valódi áramlásra.
Ezt az állapotot Mihály Csíkszentmihályi pszichológus Flow-nak nevezte. Kutatásai szerint ilyenkor annyira elmélyülünk egy számunkra fontos tevékenységben, hogy szinte megszűnik az időérzékünk. Nem azért, mert több energiánk volt előtte, hanem mert maga a tevékenység termeli az energiát.
Éppen ezért érdemes feltenni magadnak a kérdést: Mikor felejted el megnézni az órát? Ezek a pillanatok sokszor közelebb visznek az életfeladatodhoz, mint hinnéd.
Az első apró lépés önmagad felé
A változás felismeréssel indul, majd egy apró lépéssel folytatódik.
Lehet, hogy először csak egy őszinte beszélgetésre lesz szükséged valakivel, aki valóban megért. Valószínű, hogy nem a családodban találod meg ezt az embert. A hozzád közel állók szerethetnek, mégsem biztos, hogy képesek kívülről ránézni arra az életre, amelynek ők maguk is részei.
Később elkezdhetsz egy tanfolyamot, kipróbálhatsz egy új hobbit, vagy elindulhatsz egy régóta halogatott irányba.
Az is lehet, hogy csatlakozol a mentorprogramhoz, mert a blogbejegyzés végére úgy érzed, mintha végig rólad beszéltem volna.
Ha így van, biztosan nem több időre van szükséged.
Elérkezett az idő, hogy visszatalálj ahhoz az élethez, amelyben újra van energiád élni.
Zárógondolat
Egri András fontos felismerésre hívja fel a figyelmet. Valóban nemcsak az időnkkel, hanem az energiánkkal is gazdálkodnunk kell.
Én azonban száz mentorbeszélgetés alapján még egy lépéssel tovább mennék.
Úgy gondolom, hogy az energiahiány gyakran nem maga a probléma, hanem egy jelzés, csendes figyelmeztetés.
A tested, a lelked és az érzelmeid azt próbálják elmondani, hogy valami nincs összhangban. Lehet, hogy nem a munkáddal van baj, vagy a képességeiddel. Hanem azzal, hogy túl messzire sodródtál attól az embertől, aki valójában vagy.
Ezért mielőtt újabb időgazdálkodási módszert keresnél, vagy még egy motivációs könyvet vennél a kezedbe, állj meg egy pillanatra, és tedd fel magadnak ezt az egyetlen kérdést:
Az az élet, amelyben most élek, elveszi az energiámat… vagy természetes módon megteremti?
A válasz megmutatja, hogy valóban több időre van-e szükséged, vagy több pihenésre.
Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor arra tippelek, szükséged van arra, hogy visszatalálj a saját utadra, a saját életfeladatodra.
Felhasznált gondolatok és ajánlott olvasmányok
Ajánlott könyvek és források
• Viktor Frankl: Mégis mondj igent az életre! (Man’s Search for Meaning) – Az élet értelmének pszichológiája.
• Mihály Csíkszentmihályi: Flow – Az áramlat – Hogyan találjuk meg azt a tevékenységet, amely természetes módon feltölt energiával.
• Christina Maslach – Michael P. Leiter: The Truth About Burnout – A kiégés kialakulásának és megelőzésének kutatási eredményei.
• Karizma Podcast #142 – Egri András: Nem időhiányod van, hanem energiahiányod – Az életenergia-modell alapgondolata.
Gyakran ismételt kérdések
1. Miért érzem úgy, hogy nincs energiám semmihez?
Ha tartósan úgy érzed, hogy minden feladat óriási erőfeszítésbe kerül, az nem feltétlenül csak a túlterheltség jele. Az energiahiány mögött gyakran érzelmi kimerültség, önazonossági válság vagy egy olyan élethelyzet áll, amely hosszú ideje nem táplál, hanem fokozatosan felemészti a belső erődet.
2. Miért érzem magam üresnek, amikor látszólag minden rendben van?
Sokan akkor kezdik el önmagukat keresni, amikor kívülről nézve sikeres az életük. Van munkájuk, családjuk, biztonságuk, mégis hiányzik valami. Az üresség érzése ilyenkor nem hálátlanságot jelent, hanem annak a jele lehet, hogy eltávolodtál attól az élettől, amely valóban örömet és értelmet adna.
3. Miért vagyok állandóan fáradt, pedig eleget alszom?
Az alvás elsősorban a testedet regenerálja. Ha azonban a munkád, a kapcsolataid vagy a mindennapi szerepeid folyamatosan lemerítik az érzelmi és mentális energiádat, önmagában a pihenés nem fogja visszaadni az életkedvedet.
4. Mi a különbség a fáradtság és a kiégés között?
A fáradtság néhány nap pihenés után általában elmúlik. A kiégés ezzel szemben tartós állapot, amelyben nemcsak a tested fárad el, hanem elveszítheted a lelkesedésedet, a motivációdat és azt az érzést is, hogy értelme van annak, amit csinálsz.
5. Honnan tudhatom, hogy kiégtem?
A kiégés gyakori jelei a tartós kimerültség, a vasárnap délutáni szorongás, az érdeklődés elvesztése, a cinizmus és az, hogy már semmi sem tölt fel. Ha ezek hónapok óta jelen vannak, érdemes komolyan venni őket.
6. Lehet, hogy letértem a saját utamról?
Igen. Sok ember nem a munka mennyiségétől fárad el, hanem attól, hogy hosszú ideje nem a saját útját járja. Ilyenkor még egy kívülről sikeresnek tűnő karrier is fokozatosan elszívhatja az energiát.
7. Miért nem segít a nyaralás vagy a pihenés?
A pihenés akkor működik, ha valóban csak elfáradtál. Ha azonban az energiahiány oka egy tartósan rossz élethelyzet vagy önazonossági konfliktus, a szabadság csak átmeneti megkönnyebbülést ad.
8. Mit jelent az önazonos élet?
Önazonosan élni azt jelenti, hogy a döntéseid, a munkád és a kapcsolataid összhangban vannak az értékeiddel, a személyiségeddel és azzal, aki valójában vagy. Nem tökéletes életet jelent, hanem hiteleset.
9. Mi köze az életfeladatnak az energiához?
Amikor olyan tevékenységet végzel, amely összhangban van a képességeiddel és az értékeiddel, természetes módon több energiához jutsz. Az önazonos munka nem feltétlenül könnyebb, de ritkábban vezet tartós belső kimerüléshez.
10. Segíthet az enneagram megérteni, miért fogy el az energiám?
Igen. Az enneagram megmutatja, hogy személyiségtípusod milyen működési mintákba hajlamos beleragadni. Ezek a minták hosszú távon jelentős energia-veszteséget okozhatnak.
11. Miért érzem úgy, hogy már semmi sem lelkesít?
Ha hosszabb ideje semmi sem okoz örömet, az nem feltétlenül lustaság vagy motivációhiány. Gyakran annak a jele, hogy túl régóta olyan életet élsz, amely már nem kapcsolódik a belső értékeidhez és vágyaidhoz. Nem látsz benne értelmet.
12. Minden negyven év feletti nő átél életközepi válságot?
Nem. Az életközép azonban sokaknál természetes önvizsgálati időszak. Ilyenkor gyakran merülnek fel olyan kérdések, mint: „Valóban ezt az életet szeretném élni?” vagy „Van még bennem valami, amit nem valósítottam meg?”
13. Honnan tudhatom, hogy ideje változtatnom az életemen?
Ha hónapok vagy évek óta azt érzed, hogy csak túléled a hétköznapokat, elveszett a lelkesedésed, és már a pihenés sem segít, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy nem csupán pihenésre, hanem irányváltásra van szükséged.
14. Felmondjak, ha úgy érzem, nem a saját utamat járom?
Nem feltétlenül. Az első lépés nem a felmondás, hanem annak megértése, hogy mi okozza a belső feszültséget. Sok esetben először önismeretre és tudatos tervezésre van szükség, hogy a következő döntés valóban a saját utadat szolgálja.
15. Mit tegyek, ha úgy érzem, nem a saját életemet élem?
Ne akarj egyik napról a másikra mindent megváltoztatni. Kezdd azzal, hogy megfigyeled, mi ad energiát, mi merít le, és mely helyzetekben érzed magad igazán önazonosnak. A tartós változás mindig egy őszinte felismeréssel kezdődik. Utána szükséged lesz egy külsősre, aki tükröt tart neked.