Tök átlagos vagyok, sok mindent tudok, de semmihez sem értek igazán.
Emlékszel Einstein halas hasonlatára? A halnak uszonya van.
Hogy is tudna fára mászni? Az uszony egy adottság, nem hátrány. Hátrány a fára mászásban, de a vízben már képesség. Mi van akkor, ha a mostani munkádban nincs lehetőséged a tehetségedet megtapasztalni? Megtapasztalás hiányában fejleszteni, magabiztosságot növelni és hasznosat adni belőle másnak.
Már hatéves korodban letérítettek az utadról, mert az iskolában csak két dolgot néztek, humán vagy reál beállítottságú vagy-e. Ötöst kaptál énekből, és boldogan vitted haza a jegyet. Anyukád mit mondott?
– Igen, Julcsikám, gyönyörű hangod van, de az nem számít.
Mi az, ami számít? A matek, a magyar és néhány más tárgy, ami pontot ér. Kit érdekelt, hogy a lágy, megnyugtató hangod mellé rendkívüli érzékenység, empátiakészség társult? Ja, azt nem mérték, mert az nem számít.
Kinek nem számít, hogy miben vagy tehetséges, hogy mi a potenciálod?
Ki hozta meg azt a törvényt, hogy mely értékek számítanak?
Milyen jogon hozta meg bárki is ezt a mércét?
Milyen jogon ítélkezik másik felett, és értékeli az embert közepesnek, gyengének vagy kiválónak?
Mihez képest teszi ezt?
Engedd meg, hogy még egy másik nézőpontot megmutassak!
Itt nálunk Európában az számít, hogy humán vagy reál beállítottságú vagy-e. Ha egy afrikai országban születtél volna, akkor is ez lenne a mérce?
Szóval lehet, hogy ott, ahol most dolgozol, ki sem derül, hogy neked bizony uszonyod van, és kormányozni tudsz a farkuszonyoddal.
Vagy szárnyad, amivel magasságokban is képes vagy repülni, de te a földhöz ragadt vagy.
Az is maradsz? Vagy elindulsz megkeresni a hivatásod?
Feliratkozás hírlevélre
