Nem vagy jól, a lelked fáj, a lelked csendben üvölt.
Ezt üvölti:
Nem ezt akartam, nem ezt választottam. Mit művelsz velem?
Mikor jön el az a pillanat, amikor meghallod a lelked suttogását?
„Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Ó, mondd, te kit választanál ?
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Mondd, te kit választanál? Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Ó, mondd, te kit választanál?”
Csak Te vagy képes legyőzni a sötétséget.
Ehhez le kell tépned a láncaidat.
Hogyan?
Döntened kell.
Ha örömtelenül, éhbérért dolgozol, abba belepusztulsz.
Ha örömtelenül csak a pénzért dolgozol, amiből ugyan lesz elég, abba belebetegszel.
Ha örömmel dolgozol, a hivatásod végzed, de nem keresel eleget, abba is belebetegedhetsz.
Tulajdonképpen ez a három lehetőség közül választ az ember.
Legtöbben a másodikat választják. Mert azt hiszik, nincs egy negyedik.
Miért?
A materializmusba korcsosult ego azt mondja, akkor leszel boldog, ha sok pénzed van, és bármit megvehetsz, az biztonságot ad. A szűkösség boldogtalanná tesz. Fogadd el a jó állást, a magas fizetést.
Szót fogadtál, de sem a még több, még luxusabb, még gyorsabb nem hozta el a boldogságot.
Mit hozott?
Stresszt, állandósult szorongást, versenyt, könyöklést, a nem vagyok elég jó érzését. Még keményebben kell hajtanom, még gyorsabban kell dolgoznom, ha nem teszem meg, eldobnak, legyőznek. Nem fogok kelleni senkinek.
Felerősítetted, sok pénzen vett gyógyszerekkel.
Gyógyszer kell, hogy aludni tudj.
Gyógyszer kell, hogy felébredj.
Gyógyszer kell immunerősítésre, fájdalomra.
Egyre több és egyre erősebb.
Nem érted, mi a baj.
Mások sem értik. Senki sem érti.
Mindened megvan. Karrierlétra csúcsán állsz, szép családod van, házad, kocsid, nyaralód, utazások.
Mit akarsz még?
Nem vagy jól, a lelked fáj, a lelked csendben üvölt.
Ezt üvölti:
Nem ezt akartam, nem ezt választottam. Mit művelsz velem?
Mikor jön el az a pillanat, amikor meghallod a lelked suttogását?
Ideje van ennek is.
Életének első felében kifelé él, fókusza kifelé irányul, majd eljön életének közepéhez, a 6 órához. Ettől kezdve az óramutató visszafelé halad, a 12-höz tart. Oda, ahonnan indult, ugyanoda tér vissza.
A 6 óra az a pont, amikor az ember befelé fordul.
Tényleg ezt akartam? Ez volt a dolgom? Megvalósítottam azt, amiért születtem?
Rádöbben, hogy nem. És ez fáj. Ezt érzed.
A boldogságot a kint nem adta meg. Az ego nem boldogságot kínált, hanem szenvedést.
Ez az a pont minden ember életében, amikor megállhat és dönthet. Folytatja-e a mókuskereket, vagy kiszáll és elvégzi a saját dolgát.
Felelősséget vállal azért, amiről születése előtt eldöntött.
40 évesen még nem késő.
Mi választ el tőle?
Mibe akarsz belebetegedni?
A munkádba, vagy abba, hogy nem lesz elég pénzed a megélhetésre?
Elárulok egy titkot. Ha az életfeladatot teljesíted, a pénz is követni fog. Ez a negyedik lehetőség.
Hallom a kérdést: De mi az életfeladatom?
A válasz benned van, csak EMLÉKEZNED kell rá. Magaddal hoztad.
Kezdd a Ki-csoda vagy? könyvvel, mert ez könyv az én életfeladatomnak szülötte.
Segít emlékezni önmagadra, arra, hogy CSODA VAGY.
Ugyanúgy, ahogy ezt én is megtettem. Én már döntöttem.
Én át tudom írni a régi meséket. Nem csak magamban, hanem benned is.
Feliratkozás hírlevélre
