A munkádat vagy a hivatásod végzed? Kényszerből dolgozol, vagy szenvedéllyel? Hogyan rontottad el?
Az életed két véglet, rossz és jó? A munka rossz, idegőrlő, stresszfaktor, de nem baj, mert jön a hétvége, a szabadság, a jó, majd ott feltöltődsz. Nyugdíjig majd csak kihúzod valahogy. Számold ki. Ha iskola után elkezdesz dolgozni, a nyugdíjig van 40 éved, a munkaidőd ennek az egyharmada. Ennyi éven keresztül akarsz szenvedni?
A jegyek nem mutatnak meg rólad semmit, illetve, de! Azt mutatják meg, mennyire vagy szorgalmas, alkalmazkodó, szabálykövető. Ha tantárgy alapján választottál foglalkozást, akkor az olyan, mintha egyetlen hozzávalóval akarnál egy komplex ebédet megfőzni.
Vajon ők szenvedéllyel végzik a munkájukat? Ha szerencséd van, akkor igen. De még akkor sincs kőbe vésve, hogy benned, lelked mélyén te is azt szeretnéd folytatni. A szüleid jót akarnak neked. Azt akarják, hogy biztonságban légy. Ők már nevet szereztek, elismertek, ezért megdolgoztak. Azt akarják, hogy neked ezt az utat ne kelljen bejárnod. Ülj be a készbe. Szót fogadtál, nem mertél lázadni. Vagy az is lehet, hogy eszedbe se jutott magadba nézni, hogy valami mást akarsz.
Féltél attól, hogy egyedül ismeretlen közegben nem fogsz boldogulni. Ketten mégiscsak könnyebb. Tudtok egymásnak segíteni, esetleg együtt is lakhattok. Tényleg azt hitted, a barátnőd választása, a te lelked választása is? Még az is lehet, hogy ő sem tudja, mit akar. Ez a vak vezet világtalan szituációja.
Körülnéztél, milyen szakmával lehet jól keresni, és tényleg jól keresel, átlagon felül, mindened megvan. Sőt, még van feljebb is, lépkedhetsz felfelé a karrier létráján. Bár már tudod, hogy egy nagy baj van, a létra rossz falhoz van támasztva. Megélhetési kényszermunkás lettél, aki alig várja a hétvégét, a szabadságot, mert akkor feltöltődhet a világ másik pontján. Megteheted, futja rá. De feltöltődsz-e annyira, hogy a következő szabadságig kibírod? Tényleg a szabadság az életcélod?
Tarts önvizsgálatot. Ha felismered, hogy nem vagy a helyeden, nem lelkesít a munkád, folytonos idegfeszültségben élsz, aminek már testi tünetei is vannak. Ha a rosszul léted lelkiállapotát a környezeted is megérzi, sőt, ráhangolódik, akkor ideje elgondolkodnod azon, hogy a hátralévő életidődet nyugdíjig így akarod végigszenvedni? Megéri? Ezért születtél?
Tudd, a végzettséged nem kell, hogy a sorsod legyen.
Mindig van más út, a más út befelé vezet. Abban tudok segíteni, hogy megtaláld azt a hivatást, amiért születtél.
