Barion Pixel

Karrierváltásról, igaz történet

2023. január

 

35 éves, kisportolt srác, izmai dagadnak. Fekete haja belőve. A választékot vonalzóval húzták. Tetkó, ahogy manapság dukál. Mosolyog, kedves, érdeklődő. 35 évesen azt kellene mondanom, hogy férfi, mégis az az érzésem, mintha egy tizenéves kamasz fiú ülne velem szemben. Párkapcsolatban él, több éve.
Úgy érzem, nem sokáig.

  • Meg akarok tanulni tanulni, mert nem érzem jól magam a munkahelyemen, váltanék.
  • Mit szeretnél tanulni?

Mondott ezt is, azt is, vagyis semmi elképzelése, totálisan elveszett.

2024 január

36 éves, kisportolt srác, izmai dagadnak. Fekete haja belőve. A választékot vonalzóval húzták. Tetkó, ahogy manapság dukál. Mosolyog, kedves, érdeklődő. 36 évesen azt kellene mondanom, hogy férfi, mégis az az érzésem, mintha egy tizenéves kamasz fiú ülne velem szemben. Párkapcsolatban él, több éve.

A szeméből kihunyt a fény.

Ismétlőre érkezett. Mielőtt elkezdenénk, beszélgetünk. Ugyanott dolgozik.

  • Mégsem váltottam, mert nagyon jól fizetnek. Vettem egy lakást, majdnem kész. Tökéletes. Beköltöztünk a barátnőmmel.
  • Új?- kérdem én- mármint a barátnő.
  • Nem, a régi.

Meglepődtem.

  • Tudod, azt hittem, ha kész a lakás, elértem a célomat, akkor minden más lesz, boldog leszek. De nem, nagyon nem. Amikor dolgozni megyek, úgy érzem, mintha kivégzésre mennék. Nyakam befeszül, a csuklyásizmom el sem lazul 10 órán keresztül. Azt vettem észre, hogy ezt a feszültséget viszem haza is. Robbanok a barátnőmmel is, a szüleimmel is. Nem akarok robbanni, de robbanok. Komolyan félek, a testem is üzen már, nincs jól. Azt mondják, bele fogok betegedni.
  • Miért nem váltasz?
  • Nem tudom, hogy mit akarok, és ha kilépek, nem lesz pénzem. Itt biztonságban vagyok.
  • Biztos vagy a biztonságban? A cégben? Egy év eltelt. Egy év múlva megszereted a munkát? Te is tudod, rá fogsz menni.

Bólogat. Tisztában van vele, ámde tényleg eltévedt az élet sűrűjében. A kiutat nem ott keresi, ahol van. Szakmák közt keresgél, mihez értene, és főleg azt nézi, mennyit lehet keresni.

Ki-csoda vagy?

Beszélek neki arról, hogy írtam egy könyvet. A könyvben gyakorlatok vannak, amivel bárki megtalálhatja a szuperképességét, amiben kiváló. A hivatását, amit az életfeladatául választott.

Nem kint kell keresni a társadalom adta lehetőségekben, hanem belül.

  • Ha sikerül is megtalálnom, nem lesz bátorságom meglépni.
  • Ahhoz van bátorságod, hogy az életidőddel, egészségeddel fizetsz valaki másnak? Ráadásul a saját szekered helyett az övét tolod? Rabszolga vagy. Ehhez kell a bátorság, nem ahhoz, hogy a saját életfeladatodat teljesítsd.
  • Nem bízom magamban – feleli lemondóan.
  • Nem is kell. Nem magadban kell először bíznod. Neked csak ugranod kell, s ha az utadon vagy az égiektől megkapsz minden segítséget. Nem lehet az ember oly öntelt, hogy azt higgye, a korlátolt elméjével olyan lehetőségeket tud kitalálni, mint amilyet a Teremtő kínál neki véletlenek sorozatával. Benne bíz, s az önbizalmad meg fog érkezni, mert rájössz, hogy tényleg csoda vagy.

Rám nézett, felcsillant a szeme. Már az ajtókilincset szorongatta, de lelke kapaszkodott még az enyémbe.

  • Köszönöm, feltöltöttél. Hitet adtál.

A Ki-csoda vagy könyvet hóna alá csapva, az ajtót kinyitotta, kilépett, majd visszafordult. Kisfiús mosollyal kiáltotta:

-Ugrok

MEGOSZTÁS
Facebook
Twitter
LinkedIn
Feliratkozás hírlevélre