Valódi történet szenvedéstől a kiteljesedésig. Gyöngyi 40 pluszos nő. Első találkozásunkkor ezt láttam rajta:
Végtelenül fáradt. Szemében szomorúság, egyetlen mosoly sem jelenik meg még egy pillanatra sem, hogy elűzze a fájdalmat. Halkan beszél, alig hallhatóan.
Gyöngyi ma.
Kivirult, hangja határozott. De nem csak a hangja, hanem minden mozdulata, minden egyes szava azt üzeni: helyemen vagyok.
Mi történt közben? Hogy jutott el onnan a kétségbeesésből a kiteljesedett állapotba?
Elmesélem.
Gyöngyi elveszítette a férjét. Magára maradt tinédzser lányával. Egyedüli családfenntartóvá vált, mérhetetlen súly nehezedett a vállára és szívére. Bár biztos állása volt, jól keresett, azonban ennek a biztonságnak nagy ára lett. Napi tíz-tizenkét órát töltött távol a munkája miatt, alig maradt ideje a lányára. Akinek persze nagy szüksége lett volna arra, hogy legyen mellette valaki, hisz elveszítette az apukáját, és végigasszisztálta azokat a hónapokat, amikor anyukája minden erejét összeszedve ápolta a férjét és fenntartotta a családot.
– Nem tudtam, melyik ujjamat harapjam. Válasszam az anyagi biztonságot vagy inkább a lányommal töltött időt? Volt akkor már egy aprócska vállalkozásom, de tényleg aprócska. Havonta egyszer-kétszer végeztem. Éreztem, hogy az lehet az utam, de halálosan féltem a döntéstől. Ha azt választom, akkor hogyan fogom fizetni a minden hónapban beáramló számlákat.
Gyöngyi maradt a cégnél.
Gyerekkorában zenei általánosba járt, szinte csupa-csupa lánnyal egy osztályba, majd bekerült egy fiús közegbe, műszaki pályát választott.
– Maga volt a rémálom- rázkódik össze az emlékére.
– Miért mentél műszaki pályára? – kérdezem.
A válasza nem lepett meg.
– A szüleim is műszakiak voltak. Mellettünk a Videoton, a Videoton gyereke lettem, ami sok családnak jelentett biztonságot. A szüleim mindig azt akarták, hogy én is biztonságban legyek.
Gyöngyi az iskola után a munkahelyén szépen haladt felfelé a ranglistán. A termelés és beszerzés volt a területe, sok éven át vezetőként dolgozott. Bár a kommunikáció és az emberek is helyet kaptak a mindennapjaiban, de csak apró falatként.
Gyöngyinél jelentkeztek a fizikai tünetek: szívproblémák, magas pulzusszám, állandó kimerültség, nőgyógyászati betegség, a rákszűrés ijesztő eredménye.
– Úgy éreztem magam, mint egy szárnyaszegett madár, szűk helyre bezárva. Megfulladok. Ha életben akarok maradni, változtatnom kell az életem minden területén. A betegség ébresztett rá arra, hogy halálosan fáradt vagyok. Pedig olyan jó lenne lelkesen, motiváltan felkelni.
Felsejlett benne, hogy ezt havonta egyszer meg is teszi. Amikor emberekkel dolgozik.
– Lassan kúsztak be ezek a kérdések. Ki vagyok? Mi a dolgom? Miért vagyok itt? Válaszokat kell találnom. Magamban felütötte fejét valamiféle válasz, hogy esetleg belőlem kellene bevinnem valamit a vállalatba, de éreztem, hogy ez a gondolat sántít.
Akkor, amikor eljut az ember odáig, hogy kérdései vannak önmagával kapcsolatban, hogy mi végre születtem, az már maga az ébredés. Az univerzum erre vár és küldi a jeleket. Na nem csillámpónik szállítják a válaszokat, hanem csendben, alig észrevehetően érkeznek.
– Találkoztam egy írásoddal- folytatja Gyöngyi. Abban volt egy mondat: Ha nem vagy utadon akkor…. és felkapcsoltál bennem valamit, egy pislákoló fényt. Nem vagyok az utamon! Elindult bennem valami. Estek le a tantuszok. Ettől az egyetlen mondattól, tőled érkezett meg hozzám. Hihetetlen, de az az egy gondolat elindította a folyamatot. Jelentkeztem a programodra.
Gyöngyi volt a csoportban az első, aki a leggyorsabban és bátran döntött. A harmadik találkozónkon
bejelentette, hogy felmondott. Még engem is váratlanul ért.
– Hogyan tudtad ilyen gyorsan meghozni a döntést?
– Addig csak totyorogtam. A segítségeddel összeállt bennem a kép. Az együttes munkában összekapcsolódtunk, olyan szintű energia és tisztánlátás érkezett tőled, hogy minden kétely elszállt belőlem. Bár nem tudtam, de fél lábbal már az utamon voltam, te meg jól meglöktél. Egyedül nem bíztam magamban. Nem tudtam elképzelni sem, hogy az az élet, amiről álmodtam, az megvalósulhat.
– Sokan azért ragadnak a mocsárba, ami húzza őket lassan egyre lejjebb, mert akkor újat kell tanulni. Ez
téged nem tartott vissza?
Gyöngyi felnevet.
– Imádom a tanulást, nem is nevezem tanulásnak, ez szerelem. A kíváncsiság hajt. A technikáknak vajon mi a szellemisége, miért működik? A kérdésekre mindig megérkeznek a válaszok. Lelkesen fogadom az embereket, a tér, amit létrehozok, színessé válik. Megjelenik benne a saját esszenciám, egyedivé válik. El tudom vinni őket egy egómentes állapotba. Csodák születnek.
Gyöngyinek csillog a szeme, miközben erről beszél. Arca is változik, alig lehet felismerni. Folytatja:
– Az állításon kapott harmonikus pillanat betölti a rendszert. S ebben a mindent megváltoztató hosszú pillanatban megszületik egy eufórikus élmény. A résztvevő találkozik önmagával, mindennel, ami benne van. Létrejön az elfogadás, a megengedés, az önszeretet.
– Gyöngyi, mindenképpen mondd el azt is, hogy milyen támogatást kaptál az égiektől, amikor végre az utadra léptél.
– Annyira meglepődtem én magam is, hogy azonnal megírtam neked. Amikor felmondtam, a következő családállításon tömeg állt az ajtóban.
– Szerinted van összefüggés a kettő közt?
– Ez nem kérdés. A fókuszom átkerült a vállalatról, a nehézségekről az én utamra, az én feladatomra. Arra kértem Gyöngyit, hogy képzelje el az életet, hogy marad a mókuskerékben. Még a hangszíne is megváltozott, miközben erről beszélt.
– Olyan távol került az előző életem, mintha az nem is én lettem volna. Nem értem, hogy tudtam harminc évig így élni.
S arra a kérdésemre, ha úgy adódna, visszamenne- e, egyetlen ellentmondást nem tűrő mondat érkezik.
– Kizárt. Az nem én vagyok már. Megváltozott az életem, amikor rátaláltam a hivatásomra.
Majd arról is beszélgetünk, hogyan változtak a kapcsolatai, mióta az életfeladatát végzi.
– Sok ember kirezgett az életemből, de jöttek helyette újak.
El sem tudja képzelni, hogy a kapcsolata a lányával hogyan alakult volna, ha alig maradt volna rá ideje. Azzal, hogy az életútjára lépett, példát mutat a lányának és arra biztatja, hogy találja meg ő is, mi a dolga és ne féljen azt megvalósítani.
– Hogy érzed magad most? Milyen az életed?
Arca ellágyul.
– Azt az életet élem, amit igazán szeretek. Az álmaimat valósítom meg. Nem lehet egy kalap alatt említeni az előző és a mostani létállapotomat. Rengeteg stresszfaktor kikerült az életemből. Nincs rossz nap, inspirált vagyok, motivált, és magam is fejlődök, tanulok. Most azon dolgozom, hogy a kliens találkozása önmagával családállításkor ne csak pillanatokig tartson, hanem tudja átvinni a hétköznapjaiba is. Tudja megtartani azt az érzést, azt az élményt akkor is, amikor a személyisége át akarja írni. Legyen tudatos
hétfőn, kedden, szerdán, a hét minden napján.
Gyöngyi büszkén mesél az újszülött gyermekéről, a táborról.
– Az első három és fél napos táborral olyan változást tudtam kicsalogatni a résztvevőkből, amit máskor, másképp nem. Olyan eszköz van a kezemben- megáll, hosszasan keresi a szavakat- amit mindenre lehet használni, amiben tisztelet, alázat és szeretet van. A mindenség támogat, kommunikál velem és én értem a nyelvét.
– Az ősbizalom és önbizalom felépítése nem könnyű feladat. Így látod te is?
– Igen. A klienseim túl nagy célt tűznek ki. Az első lépésnek látszólag semmi értelme, de elhozza a következőt. Megengedés és türelem, ez a kulcs.
Gyöngyi pontosan azt tapasztalja, amit én is. A mentorprogram alatt nem foglalkozást keresünk, hanem hivatást, azt, ami a dolga az embernek, amiért leszületett. Enneagram elemzéssel indítok. Gyöngyi hatos karakter, ennek a jellemzője a félelem, ebből fakadóan a biztonságkeresés.
Elmondta azt is, hogyan hatott rá, amikor megértette azt, hogy miért érez így.
– Magamra más nézőpontból tekintettem, miután megismerkedtem a hatos karakterrel. Megnyugtató érzés. Most is félek, de elfogadom.
Miközben beszél, ezt írom le, „nyugalommal fél”.
– Tercsi, te megtanítottál valami fontosat. Tőled tanultam meg fülön csípni az önsorsrontó gondolatokat. Amikor jött egy kijelentés: Így van, ponttal a végén, a pontot lecseréltem kérdőjelre. Így van?
Te kedves olvasó, biztosan találkoztál már olyan valakivel, akiről tudtad, hogy dolgotok van egymással. A mi kapcsolódási pontunk ma már teljesen világos.
Én segítek megtalálni az életfeladatot, azonban nem mindenki mer rálépni. A belső monológ lebeszélőhangja igen harsány.
Gyöngyi meg tudja tolni a kétkedőt. Pontosan leírja azt, ami a keresőben az önmagára találás folyamatában végbemegy:
„Tudom a választ. Na és akkor mi van?”
– Belekerül egy spiri katyvaszba, ahelyett, hogy benne lévő kérdőjellel foglalkozna. Bár tudná a dolgát, de továbbra is keres, oldja meg valaki más, varázsolj meg. Csak nekem ne kelljen felelősséget vállalni. Pedig megérné.
– Gyöngyi, meg lehet élni az álommunkából?
Gyöngyi válasza annyira egyértelmű, hogy aki meghallja, végre hinni tud.
-Az, aki szívből teszi a dolgát, ÉLNI fog. Vonzza az embereket, mert inspirált, lelkes, hiteles. Megérkeznek az ügyfelek. Sokkal többen, mint amire az ember legmerészebb álmában gondol.
Kinek tud segíteni Gyöngyi, ő aki újrakezdőként minden hibát elkövetett, merészelt lezárni és volt benne
annyi spiritusz, hogy újrakezdje az életét?
Ebben hiteles: Segít lezárni, elengedni, újrakezdeni. Például egy rossz házasságból kilépni.
– El sem merik hinni az emberek a hitrendszereik miatt, hogy lehet másik életet élni.
Itt a kettőnk találkozásának értelme.
Én segítek megtalálni az életfeladatot. Akit a félelem és bizonytalanság fogva tart, annak oka van.
Gyöngyi megkeresi ennek a gyökerét. Családállítással és oldással kibogozza a szálakat.
Utolsó kérdésem Gyöngyihez:
– Hogy vagy?
– Én vagyok az életem teremtője. A vállalkozásom az életem kivetülése. Nem csak az vagyok, aki vagyok, hanem fejlődök. Minden megtorpanásom, megengedésem bennem van. Megérkeztem!!! Nyugodt, kiegyensúlyozott, békés, elégedett vagyok.
Ha úgy érzed, hogy dolgod van Gyöngyivel, a szeretetkuckóban megtalálod.
Szeretettel vár mindenkit, aki szeretne vele megismerkedni egy költség és kötelezettségmentes
konzultáción.
Ha pedig most válsz útkeresővé, kezdheted a Ki-csoda vagy? könyvvel, aminek a feladatai kézen fogva
vezetnek a lelked legmélyére, hogy meghalld a suttogását.
