Gyöngyi ott ült az értekezleten, hallotta, hogy beszélnek. Azonban a mondatok értelme nem jutott el hozzá. Belülről egyre hangosabban zakatolt a kérdés:
– Mit keresek én itt? Hogy kerültem ide? El innen, el innen, mert belehalok, ha maradok.
Az értekezlet után bement a főnök csili- vili szobájába és benyújtotta a felmondását. Azóta lebeg a semmiben. Pár napig a szabadság mámorító érzése árasztotta el minden sejtjét, ám néhány nap után lebukott a mélybe. Erőtlenné vált, totálisan irány és reményvesztetté.
Gyorsan elolvasta, aztán újra. Habár tudta, hogy csak olvasni nem elég, hisz a feladatokat, ha megoldaná, legalább tudná, hogy hol áll, honnan induljon, hogy megtalálja az életfeladatát.
Egyelőre azonban csak azt érezte, hogy megnyugszik a lelke, amikor olvassa. Békés lesz tőle, és még valamit megtapasztalt, kezdett visszatérni a hite. Nem is tudta, mikor veszítette el a kapcsolatot a Teremtővel, de most ráébredt, hogy a kötődés lesz a mentőöv, amibe kapaszkodhat.
Sokkal többről. Ébredésről, tanulásról, fejlődésről, tapasztalásról, érzelmekről. Az eseményeket éled, de nem érted.
Mivel megtörténik, annak oka van.
A krízisnek örülni kell. Menj bele a káoszba, éld át a fájdalmakat. Ha odaadod magad az életnek, nem tiltakozol, eljutsz egy nyugvópontra. Akkortól válik nyilvánvalóvá, hogy minek miért kellett megtörténnie. A szenvedésedet madár perspektívából látod.
A gondolataid, az érzéseid, a cselekedeteid vezettek oda, ahol vagy. Ebben a semmiben állj meg, unatkozz, ereszkedj bele a csendbe, hogy meghalld a lelked suttogását.
Rájössz, hogy eddig nem a saját életed élted.
Ez a kérdés az ébredés hangja a lelkedben: Mit keresek itt?
Minden jó. Ennek örülj, mert a káosz konstruktív, az új megmutatkozik. A sejtjeid tárolják az információt arról, hogy ebben az inkarnációdban mit vállaltál, miért ide inkarnálódtál.
Amikor idáig eljutsz, akkor a segítők is megjelennek. Azok, akik a karriert, a sikert, a gazdagságot, a zuhanást és a kilábalást már ismerik, mert bejárták az utat. Képesek együttérezni és utat mutatni. Meglátni a benned rejlő gyémántot. Le nem csiszolhatják helyetted, de maguk mellé állítanak, hogy megláthasd magadban te is.
Ekkor kezdheted a fényesítést. Ha jól csinálod, ragyogni fogsz, mert ragyogni képes vagy. Fényedet szórod a sötétségben, hogy mások is lássanak végre.
Mi más értelme lenne az életednek?
Gyöngyi most itt tart, ezt írta nekem:
„Hatalmas munka elé nézek, úgy tűnik!
Sok mindenre rávilágítottál már most.”
Feliratkozás hírlevélre
