Az út azoknak a 40 pluszos nőknek, akik érzik, hogy a foglalkozásuk nem a hivatásuk
Ez a gondolatáradat azoknak a negyven pluszos nőknek szól, akik ébredeznek. Akik megérezték azt, hogy a foglalkozásuk nem a hivatásuk, hogy nem ezért születtek, de nem tudják, hogyan tovább. Egy biztos: így nem élhetik le a maradék életüket.
Az életút egy tapasztalat és folyamat. A félelmekről, az elme fogságáról, az elakadásokról, a szenvedésről, az állandó keresésről szól. Megfigyeltem őket, akikkel dolgoztam.
Ha te is keresed azt, hogy kicsoda vagy, segíthet neked a Ki- csoda vagy? könyv az elindulásban. Először keresővé kell válnod. De ha megérted magad, meg is találod azt, amiért születtél.
A világ állandóan változik. Ez a változás most különösen gyors, vibráló és követhetetlen. Az AI világa fenekestől felfordít mindent, a gazdaságot, a fennálló rendszereket, a munkákat, a teljes társadalmat és minden egyes ember viselkedését, szokásait. A világ a formák tánca. Semmi sem állandó. Még a szikla is változik, mert a szél és a víz alakítja.
S te, aki most szenvedsz, kapaszkodsz egy biztos pontba, a biztosnak hitt állásodba, amit nem szeretsz, mégis foggal-körömmel csimpaszkodsz belé, mert félsz, hogy elveszíted, amid van. Azonosulsz a házaddal, az autóddal, a foglalkozásoddal. Amint rájössz arra, hogy pontosan ez a kapaszkodás okozza a szenvedést, és elfogadod azt, hogy el kell engedned a szakmád, az állásod, mert már nem tartható, akkor ez elhozza a felszabadulás érzését.
Csak figyeld a változást. Ahogy a fák levelei közt átszűrődik a napfény. Ahogy fodrozódik a víz. Ahogy a hullámok emelkednek és visszasimulnak. Légy tanúja a változásnak.
Elfogadod a változást, és képes leszel az alkalmazkodásra.
Az elme a mátrix. Az elméd a változást szűri, felcímkéz, ítéletet mond: ez jó vagy rossz. A kormányváltás például valakiknek jó, valakiknek rossz. Ez nem a valóság, csupán egy értékítélet. Ne azonosulj az elméddel, mert az börtönbe zár.
Az AI elveszi az emberek munkáját. Ez rossz vagy jó? Hiába címkézed, attól még megtörténik. Amit tehetsz, hogy alkalmazkodsz hozzá. A munkád valószínűleg meg fog szűnni. Ne ragaszkodj, hanem változz. Alkalmazkodj az új világhoz.
Figyeld az elméd, hogy milyen ítéletet hoz emberekről, tárgyakról, eseményekről. Ez csupán gondolat. Az elméd kreálta. Nem te vagy.
Rájössz, hogy az az „én”, akit hiszel magadról, hogy közgazdász vagyok, óvónő vagyok, mérnök vagyok, programozó vagyok, adatelemző vagyok, csupán illúzió. Az csak egy feladat volt, aminek lejárt az ideje. A ragaszkodásod okozza a szenvedést. Hiába állsz ellen a változásnak, azt nem tudod leállítani. A szenvedésedet viszont meg tudod szüntetni.
Amikor nemcsak elméleti, hanem tudati szinten érzed, hogy a tanult szakmád nem az identitásod, akkor bátran nézel szembe a valósággal. Persze kényelmesebb az illúziót megtartani. De a szenvedés garantált. Az identitásod nem más, mint a gondolataid, a múltad, a szülők és a társadalmi elvárások összessége.
Azt képzeled, hogy ez és ez vagyok. Figyeld meg: ki az, aki ezt gondolja? Mi az, amivel eddig azonosultál? Nem kell megkeresned, hogy kicsoda vagy, hanem fel kell ismerned, hogy a benned rejlő talentumokat most másra kell használnod.
Megkönnyebbülsz. Aha, akkor nem veszik el az identitásom, hanem csak egy újabb színdarab indul.
Más szerepet kaptál, amiben megint a lehető legjobbat kell nyújtanod.
Mindenki kint keresi magát az elején. Könyvekben, tanításokban, mesterektől várja az igaz utat. Ez így rendben van. De senki nem tudja megmondani az életfeladatodat. Idővel elfáradsz, felüti fejét a spirituális kiégés. Ez az a pillanat, amikor ideje befelé fordulnod, mert ott a válasz.
Figyeld meg a csendedben, hogy ki az, aki keresi az utat. Ne várd a választ. Nem a válasz a fontos, hanem a figyelem.
A mindennapjaidban észreveszed, amikor kifelé figyelsz, másokat másolsz, meg akarsz felelni az elvárásoknak, és letérsz az utadról. Ha elengeded, az nem zuhanás a megsemmisülésbe, hanem szabadság.
Ne aggódj miatta. Nem tudod kontrollálni a világ működését. Nem tudod vágyaid szerint alakítani. Nem tudod megváltoztatni az embereket sem. Egyetlenegy valamihez kaptál hozzáférést, önmagad megváltoztatásához.
Nehéz ennyire tudatosnak lenni?
Hát persze. A valóság folyton visszaránt. Vedd észre, amikor a rutin uralkodik a tudatosságod felett. Ha eljutsz erre a szintre, akkor már nemcsak meditáció közben vagy tudatos, hanem a mindennapjaidban is. Rájössz, hogy a szenvedés oka az elkülönülés. Nincs én és ők. Ismered a pillangóhatást.
Új korszak kezdődött. Új szakmák, új feladatok, új problémák. Ami nem változott, az az, amiért te születtél. A képességed, a tehetséged, kibővítve szakmai és élettapasztalattal.
Te akartál leszületni ebbe a káoszba, az átalakulás folyamatába. Ki akartad venni a részed. De abban a munkakörben, amiben eddig dolgoztál, már nem működik. Te a tehetségeddel, hozzáértéseddel válasz vagy valamilyen új problémára.
Minden oké. Minden rendben van. Csak tanulj meg táncolni a szélben.
