Sétáltam az utcán, figyeltem a velem szembejövő embereket. Szemükben üresség. Sietős léptekkel haladtak valahova.
De hova?
Arcukon nem az tükröződött, hogy oda a lelkesedés hajtotta őket, inkább a rutin, a megszokás.
Száz emberből csupán öt az, aki érti az életét, és megvalósítja azt, amiért született – aki megtalálta az életfeladatát, aki küldetés alapú életet él.
Rossz szisztémát használ. Talán Te is.
Az elmédből cselekszel. Onnan tervezel, kontrollálsz, irányítasz. Az elméd informálja a kezed, s a kezed cselekszik.
Mi a jó szisztéma?
A szívből élni. A belső iránytű szerint haladni.
A szívedre hallgatni, ami átküldi a vágyat az elmédnek, annak a dolga valóban a tervezés. És amikor a terv kész, jöhet a kéz, a cselekvés.
Ha azt teszed, amit szeretsz, amiért ide születtél, ebbe a jelenlegi káoszba, az új idők megteremtésébe, akkor feladattal érkeztél.
És ha végzed a dolgod, az egészen biztos, hogy értelmes, hasznos.
Nem csak attól, mert te jól érzed magad, amikor csinálod, hanem jobbá teszed a világot.
Olyan problémát oldasz meg, amiért a bajban lévő fizetni fog, hisz kihúzod a bajból.
Vagy ha művész vagy, a teremtményeiddel – legyen festmény, dísztárgy, vers, írás, dal – örömöt okozol másnak.
Hogyan tudod kioldani a lelki spanifert?
Ismered az „üsd a moglit” játékot? Ha nem, itt egy link, nézd meg, mert pont úgy működsz rosszul:
A tudatalattid legmélyén bujkálnak az önkorlátozó hiedelmeid. Ezek réges-régi negatív érzelmi tapasztalatok, fájdalmak.
Nem is kell konkrét szituáció, ami előhívja őket, elég, ha rágondolsz. Ilyenkor mondod azt, hogy „még a gondolattól is irtózom”.
Tehát felbukkan ez a fájdalom, és a védekező mechanizmusod tettre készen áll, hogy lecsapja.
Attól óv meg, nehogy újra átéld.
Van még egy kontrollszint is, ami azt lesi, hogy a védelmi rendszered valóban lecsapja-e, ha ki meri dugni a fejét.
De mit teszel közben az energiáddal – ami valójában véges?
Folyton arra figyelsz, hogy résen légy. A múltba irányítod minden erőd.
Mondd, hogy maradna energiád arra, miközben csapkodod a moglikat, hogy a jövőbe nézz?
Válts szisztémát!
Hallgass a szívedre, mert ő ismeri az önvalót, azt a részedet, amely tudja, mi a dolgod itt.
És ha erre képes leszel, akkor képes leszel arra is, hogy olvasod a jeleket.
A jelek nem útjelző táblák, hanem rejtvények.
A Vízöntő korszakban már nem működik a manifesztáció.
Hogy is működhetne, mikor azt se tudod, mit manifesztálj?
Mindenki kap jeleket, nem csak öten a százból.
De csak az olvassa őket, aki belső útkeresésbe kezd.
Válj jelolvasóvá – és végezd a dolgod.
