Én tudom.
Tudod, mit kellene elsőként tanítani az iskolában?
Önismeretet.
Tudod, mivel kellene kezdeni a tanítást?
Az érzelmek felismerésével.
Tudod, mit kellene átadni a gyermekeknek?
Az empátia készségét.
Tudod, mit nem szabadna kihagyni?
A tudatos jelenlét képességét.
És még mit?
Nem csak azt, hogy mit üzen a lélek.
Azt is, hogy mit üzen a test.
Az öngyógyítás képességét.
És még mit?
Mit üzen az anyaföld?
Lássa a gyermek, hogy mi fáj neki, mivel bántja, mivel élteti.
Hivatás vagy „kényszermunka”?
Most a képzelőerődet hívom segítségül.
Ha olyan világot hoznánk létre, ahol minden ember tudja, milyen adottsága van, mihez ért, milyen foglalkozás ad neki örömöt.
Ha azt a feladatát addig végzi, amíg örömét leli benne. Majd vált, amikor felismeri az érzelmet, mely megmutatja, hogy új útra kell lépnie.
Milyen világot teremtenénk?
Csak az örömteli teremtés az, ami boldogságot ad.
A boldogság pedig hozza a boldogulást.
Remélem, láttad ezt a világot.
Mit tűnne el ebből az élhetetlen világból, amit létrehoztunk?
Én elkezdem, folytasd.
– Eltűnne az irigység.
